Az 1800-as évek elején jelent meg a meleg-víz fűtési rendszer "gravitációs fűtés". Természetesen ekkor még nem voltak szivattyúk, így azok gravitációs rendszerben üzemeltek.
Főleg vidéken még ma is veszik a szilárd tüzelésű kazánokat, még most is él a félelem, hogy esetleg nem lesz gáz a fűtéshez, vagy ha áram ellátási problémák vannak, inkább építtetik ezt a típusú fűtési rendszert.

Működési elv:

Gravitációs fűtésnél arról kell szót ejteni, milyen hibák adódhatnak a szerelés folyamán. A legfontosabb, hogy a kis felhajtóerő miatt a vezetékhálózatot pontosan kell méretezni ahhoz, hogy minden radiátorban beinduljon a fűtés. Jól méretezett rendszerben a radiátorok nem sokkal később kezdenek melegedni, mint a szivattyús fűtésnél, valamint mindegyik radiátor "beindul". A felhajtóerőt növelhetjük - s ez által a vezetékméreteket csökkenthetjük - ha a kazánt sokkal mélyebbre szereljük, mint a radiátorokat. Ha van a házban pince, akkor oda kell tenni a kazánt, míg a radiátorok a földszinten vannak. Ha nincs pince, akkor azt kell megvizsgálni, hogyan lehet a kazánt a radiátorok szintje alá szerelni, minél mélyebbre. Végül, ha ez sem járható, akkor az előremenő vezetéket kell minél magasabbra szerelni, hogy az ebben történő lehűlés eredményezzen nagyobb hatásos nyomást. Ilyenkor az előremenő vezetéket nem szabad szigetelni, mert ha nincs elég lehűlés benne, akkor nincs elegendő felhajtóerő
Nagyon jó megoldás a "tichelmann" rendszer, mely minden egyes lekötésnél a csőrendszeren ugyanakkora ellenállást jelent. Az ily módon megépített rendszerben nagyon egyenletes a folyadék elosztása.
A 1970-es 1980-as években családi házakban ilyen rendszereket építettek túlnyomórészt. Ezeket a rendszereket vegyes tüzelésű kazánokkal fűtötték. Fával, szénnel fűtöttek az emberek. Aztán jött a gázprogram nagyon sokk ilyen rendszerbe beépítették azokat a típusú gázkazánokat melyek gravitációval is tudtak működni (ÉTI, HŐTERM, TERMOTÉKA).

Előnyei, hátrányai:

ENERGIATAKARÉKOS FŰTÉS szempontjából ezek a rendszerek, de főképp a kazánok nagyon rossz hatásfokkal üzemelnek.
Fő probléma az, hogy ezeket a kazánokat 50-55C’ alatti hőmérséklettel nem ajánlót üzemeltetni. Azért mert alacsonyabb hőmérséklet esetén az égéstermék víztartalma kicsapódik a kazántestre és a kazántestet tönkre teszi a korróziós károsodás (elrozsdásodik). Ha 50-55C feletti hőmérséklettel üzemeltetjük abban az esetben ez a probléma nincs. De a kazántest a nap 24 órájában a kéményhuzat hűti. A kéményben folyamatos függőleges légáramlás van, ami a égéstermék elvezető rendszeren keresztül a kazántestre is egy folyamatos légmozgást alakít ki. Ezzel visszahűtjük, a kazán testben a felmelegített vizet, és a kazánvíz termosztát hamarosan ismét bekapcsolja az gázégőt. Így ismét visszafűtjük a kazántestet a beállítót hőmérsékletre. És a folyamat kezdődik elölről.
Ezáltal a gáz elégetésekor keletkezet energia bizonyos hányada a kéményen keresztül távozik hasznosulatlanul.
Másik problémája ezeknek a rendszereknek, hogy a beállított vízhőmérséklet (50-55C), átmeneti időszakban. Tavasszal, ősszel túlfűtést okoz a helységekben. Mivel gravitációs rendszerről beszélünk nagy valószínűséggel a radiátor szelepek sem termosztátfejjel ellátottak. Tehát ezek sem szabályozzák, zárják le a radiátorokba áramló meleg vizet.
Termosztátfejjel ellátott radiátor szelepekkel már energiatakarékosabbá lehet tenni a rendszert.
Amennyiben sokkal, sokkal hatékonyabb megoldásra gondol, baloldali menü oszlopban nézze meg a következő megoldásokat, rendszereket lehetőségeket is.